JT

Nyitás

Blogra volt már több próbálkozásom is, de egyik se volt még ilyen jellegű. Ez egy írással kapcsolatos blog lesz, de csak a saját világban játszódóakra korlátozódik. Jó pár évig fanficeket írtam inkább, olvashatóak neten mind a mai napig, sőt igazából fel sem hagytam az írásukkal, csak valami számomra teljesen újba kezdtem. Úgy éreztem, hogy kell a tisztalap. Egy új blog, új név az original írásaimnak. Hogy lefogok-e írni minden írási folyamatot, ötleteket? Igazából még nem tudom, de hamarosan ki fog derülni.

----------------------------------------------------------------------------------------

És egy vallomás így a 2015-ös év elejére:

Sziasztok!

Gondolom, sokatoknak megszokott, hogy több nickneve/írói neve van és nem fog meglepődni, esetleg egyesek már tudták vagy sejtették, de most felfedem mindenki előtt.

A Janet Taylor név nem egy külön embert takar, hanem Luthien Lovemagic original (saját történetekkel) foglalkozó nickje. Azért hoztam létre, mert úgy éreztem, kell egy olyan név, ami alatt akár meg is jelentetném az írásaimat, ha egyszer eljutok odáig, ami még nem most lesz, de próbálkozom. A párom adta nekem ezt a nevet, és nagyon megtetszett. Eddig nem nagyon fedtem fel senkinek, de most úgy éreztem, eljött az ideje.

Még gondolkodom rajta, de nagy a valószínűsége, hogy átkerülnek ide az eddig írt saját írásaimat az LL-es nickemről. Gondolok itt a Fűzágakra, az Egy ügyfélszolgálatos szemszögéből című írásomra és az Út a megnyugváshoz címűre.

Addig is mindenkinek boldog új évet!

Üdv: JT (LL)

-----------------------------------------------------------------------------------------

Írásaim listája

Egy újjászületés lépései (novella)
Félelem (novella)
Rémsziget (novella
A Holdak szigete (novella)
Ládikó (drabble)
Paranoia (drabble)
Sírnak a könyvek (drabble)
Papírgyűjtés (drabble)
Egy ügyfélszolgáltos szemszögéből (novella)
Másik világ - 1. rész (novella)
Másik világ - 2. rész (novella)
Fűzágak - Prológus (kisregény)
Fűzágak - 1. fejezet (kisregény)
Fűzágak - 2. fejezet (kisregény)
Fűzágak - 3. fejezet (kisregény)
Fűzágak - Epilógus (kisregény)
Út a megnyugváshoz - 1. fejezet (kisregény)
Út a megnyugváshoz - 2. fejezet (kisregény)
Út a megnyugváshoz - 3. fejezet (kisregény)
Út a megnyugváshoz - 4. fejezet (kisregény, befejezett)
Fantasy töredék (töredék)
A színpad szelleme (egyperces)
Négy fal közé zárva (drabble)
Megváltásra várva (drabble)
Szállni a darvakkal (drabble)
Gyász (drabble)
Zöldessárga, narancs és barna (drabble)
olvasás

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Két rossz csillagzat alatt született fiatal története...

Így kezdődött a hátsó borító belsején alul lévő fülszöveg. Ez alapján elsőre azt gondoltam, hogy egy szokványos, tucat, romantikus ifjúsági regény és nem is tévedhettem nagyobbat. Régen olvastam már olyan könyvet, ami ennyire... olyan, mint a nap.

Tele volt érzelemmel és erővel, és még most is lüktet, mos át, mintha az Eleánorral és Parkkal történtek most zajlanának, itt közvetlen a szobában, előttem. Annyira intenzív és átható.

Hamar levedlette a könyv az olvasás előtt támadt előítéletemet, mert ugyan régóta érdekelt a könyv, de ifjúsági lévén féltem is tőle, hogy nem fog akkora élményt nyújtani, mintha tiniként olvasnám. Pedig de, működött, nem is akár hogy. Beburkolt és nem engedett. Mondhatni, amikor időm volt, faltam a sorokat, és átkerültem egy másik dimenzióba, holott a könyv nagyon is a való életben játszódik.

Két lábbal áll és vájkál az amerikai családok és tinédzserek sanyarú, érzéki, problémákkal teli mindennapjaiban, aminek a középpontjában egy lány áll. Eleanor, aki egyszersmint a változás, a bonyodalmak forrása, és a szépség megtestesítője. Legalábbis Park számára, aki beletörődötten, már-már fásultan éli közepesen népszerű, furcsa srácként a mindennapjait a buszdémonok árnyékában. És ekkor egyszercsak belép a képbe "a lány".

Viszont itt nem áll meg a dolog, ennél bonyolultabb, mint maga az élet. Ezért nem giccses a történet, hanem izzadságos életszagú. A szerelmük mellett megismerhetjük a két főszereplő hátterét és a nyolcvanas évek amerikai társadalmának szeleteit, apró szegmenseit, pár családdal illusztrálva. Társadalmi szempontból nagyon érdekes és hátborzongató volt egyszerre. Utóbbi Eleanor nevelő apja, Richie miatt, aki terrorban tartotta az egész családot, és tönkretett egy asszonyt. Durva volt ebbe belegondolni, hogy miket volt képes tenni ez az apának nem nevezhető alak. De ez volt az egyik olyan momentum, ami megkülönböztette a könyvet egy szokványos tini, romantikus regénytől, a másik a stílus, ahogy mindezt az írónő elénk tárja.

Intenzív és zseniális.

Mi is jöhetne itt a végén, mint az egyik kedvenc idézetem a könyvből:

"– Tényleg fantasztikus volt – mondta Eleanor útban az iskola felé, néhány nappal a visszatérése után. – Hol tanultad?
– Apu óvoda óta kényszerít, hogy taekwandora járjak… Valójában egy buta, kérkedő rúgás volt. Ha Steve használja a fejét, elkaphatta volna a lábamat, vagy ellökhetett volna.
– Ha Steve használja a fejét… – élcelődött Eleanor.
– Azt hittem, bénának tartottad.
– Az is volt.

– Béna és fantasztikus?
– Ez a kettő a legfőbb erényed…
– Újra meg akarom próbálni.
– Mit? A Karate kölyök-mutatványodat? Szerintem az nem lenne annyira fantasztikus. Tudnod kell, mikor hagyd abba…
– Nem, azt akarom, hogy megint gyere el hozzánk. Lenne kedved?
– Az nem számít. Szobafogságban vagy.
– Ja…."
végtelen

Andy Weir: A marsi

Az utóbbi időben szinte csak jó könyvek kerülnek a kezembe. Nem sokkal ez előtt a Madarak a dobozban , ami magával ragadott a világával és a női főszereplőjével. Most A marsival jártam ugyanígy, csak itt meg a férfi főszereplő egyedi stílusa volt az, ami lenyűgözött. Határozottan beléptem a képzeletbeli Mark Watney rajongói klubba. :)

Amikor az ember felnéz az égre, nem igazán azon gondolkodik, hogy milyen veszélyeket rejt, hanem, hogy milyen szépen csillog. Valahogy én is így voltam ezzel ennek a könyvnek az elolvasásáig, ami azzal a gondolattal játszik el, mi történik, amikor az ember eljut egy másik bolygóra, méghozzá ennek minden lehetséges hátulütőjét felsorakoztatva.

Az alapötletből kiindulva, arra számítottam, hogy kemény drámát kapok, mert a helyzet adta magát, ehhez képest egy humoros kalandregény elevenedett meg a lapokon, ami elsodorja az olvasót egészen a Mars vörös homokjáig, hogy együtt élje át a kalandokat Watneyval.

Kimagasló könyvélmény, az utobbi időben ez volt az egyik könyv, amit alig tudtam letenni, ami leginkább az író közvetlen, egyedi stílusának és főszereplő világlátásának köszönhető.

Mark Watney pedig nem keseredik el egy ilyen lehetetlen szituációban sem, hanem kihozza a lehetőségeiből a legjobbat. Néhány apróbb kesergést leszámítva vidám és pozitív, pedig egyedül van egy kietlen, veszélyes bolygón, ami mint többször hangoztatja is az ellensége és ki akarja nyírni. Ám Mark dacol vele, nem is akár hogy. Még növényt is termesz a marsi földből meg egy kis fekáliából létrehozott táptalajon, ami egész kis krupli farmot eredményez :) Nagyon jól kijött ebben a momentumban a "Mutasdd, ne mondd!" elv, mert a kruplifarmjának nevelgetése és a mindennapi problémáinak megoldása közben megismerjük Watney személyiségét, a cselekedetei mesélnek róla, nem pedig a külső-, belsőtulajdonságainak a direkt leírásai.

És ez igaz a történetre végig, a cselehedeteik alapján ismerjük meg a karaktereket, nem unalmas leírásokból. Így ugyan nem mélyíti el őket, nem mély drámai hősök, de minden kiderül róluk, ami a történethez kell, sőt ezenkívül érdekes apró részletek is helyet kapnak, amik talán egy direkt karakterleírásból kimaradnának. Én nagyon élveztem a karakterek ilyen megismerését.

Viszont, amit a karaktereknél nem hiányoltam, az hiányzott a leírásokból. A terek, helyek, helyszínek részletesebb leírására jobban kíváncsi lettem volna, de az író inkább a párbeszédekre, cselekményre fektette a hangsúlyt. Így ugyan egyedibben tudtam elképzelni a helyszíneket, de kíváncsi lettem volna arra, hogy az író hogyan képzeli el őket. Bár olvasás közben ez annyira nem zavart, csak így utólag gondolkoztam el róla.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet annak ellenére is, hogy elég sok tudományos leírást tartalmaz, viszont ez ne riasszon el senkit, mert nagyon közérthetően ír le mindent az író. A legjobban az tetszett, hogy a NASA különleges világába is be
tekintést nyerhettünk a könyv által, ami engem mindig is érdekelt. Érdekes emberek ezek az űrmániások :)
olvasás

Josh Malerman: Madarak a dobozban

Lehet-e látás nélkül létezni? Lehet-e folyamatosan rettegni? Lehet-e mindig erősnek maradni? Lehet-e nem sírni? Lehet-e túlélni?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak a könyv olvasása közben. Ahogy a halad előre úgy temet maga alá a cselekmény és annál kevésbé enged szabadulni. Csak falod a sorokat, mert nincs megállás, ahogy a szereplők számára sem. Remekbe szabott utazás egy borzalmakkal teli új világban, amelynek a hangulata magával ragad.


Collapse )
write

Egyperces - A színpad szelleme

Tartalom: Egy művészről és annak volt férjéről szól a történet. Az egyik a visszatérést tervezi, a másik vezekelni akar. A színpad mindkettejüket visszahívja.
Megjegyzés: Anno a Töviskapu fórumon íródott az Írószoba egyik feladatára. A téma a hazatérés volt, amit két szemszögből E/1 illetve E/3 kellett feldolgozni, így a szemszögváltás szándékos.

Collapse )